A kiégésről

Napjainkban, a teljesítmény központú kultúra korában a kiégés egyre gyakoribb és következményei pedig egyre súlyosabbak. A folyamatos munkahelyi és társadalmi nyomás, az önmagunkkal kapcsolatos szigorú elvárások könnyen vezethetnek fizikai, szellemi és érzelmi kifáradáshoz.  Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi járványügyi helyzet a kiégés veszélyének való kitettséget növeli és annak tüneteit is súlyosbítja. Mind amellett, hogy a megoldások megtalálása is több lemondást, kreativitást és rugalmasságot követelhet. Jelen cikk apropója, hogy felhívja az olvasók figyelmét a kiégés problémájára, bemutatva annak tüneteit, következményeit és a lehetséges szervezeti és egyéni beavatkozási módokat.

A kiégési szindróma, angol nevén burnout, a fokozott munkahelyi stressz, és a megterhelő érzelmi igénybevétel következtében kialakuló fizikai, szellemi és lelki kimerülés. A fogalom megalkotója Herbert Freudenberger, német származású amerikai pszichoanalitikus. Az ő értelmezésében a kiégés a lelki és fizikai erőforrások kiapadását jelenti. Az érintettek érzelmi téren apatikussá, sekélyessé válnak, kapcsolataik kiüresednek, vagy konfliktusossá lesznek, munkahelyi és magánéleti teljesítményük egyaránt csökken. Jellemző rájuk a szakmai inkompetencia érzés, szakmai szerepükben való elbizonytalanodás, a cinizmus és a pesszimista céltalanság. A kiégés bármelyik foglalkozási területen megjelenhet, de a segítő foglalkozásúak (pl. orvosok, ápolók, pedagógusok) fokozottan veszélyeztetettek. A tünet együttesre először szociális és egészségügyi intézmények beosztottjainál figyeltek fel, de a kutatások során fokozatosan azonosították azt rendőrök, pedagógusok, jogászok, ügyfélszolgálati dolgozók és számos további szakma esetében. A kiégés szindrómát a WHO 2019-ben vette fel a nemzetközi betegség regiszterébe (ICD), mint a nem helyesen kezelt munkahelyi stressz következményét. Az általuk felállított kritériumok: a kimerültség érzet, fokozott mentális távolságtartás a munkától vagy a munkához kapcsolódó negatív attitűd, és a csökkent szakmai hatékonyság.

Miért fontos a kiégéssel foglalkoznia egy szervezetnek?

 

Ma már köztudott, hogy a szervezetek hatékonyságának egyik fő pillére a humán erőforrással való hatékony gazdálkozdás. A munkahelyi stresszel összefüggő hatékonyság csökkenés és hiányzás (pl. tartós betegszabadság, táppénz), valamint fluktuáció a cégek számára óriási anyagi károkat okozhat. A kiégési szindróma megjelenése a szervezetben figyelmeztető jel lehet arra, hogy a HR folyamatok (kiválasztás és karriermenedzsment, munkakörtervezés, helyettesítés, munkaszervezés) felülvizsgálata és fejlesztése időszerű kérdés. A szervezeti tanulmányok tanulsága szerint a kiégés mértéke jelentősen befolyásolható a szervezeti elköteleződés, a munkamotiváció és a munkával való elégedettség növelésével.

Hogyan ismerhető fel a kiégés a munkahelyen?

 

Mivel a kiégés elsősorban munkahelyhez kötött érzelmi és fizikai kimerülés, így annak tünetei is munkahelyi szituációkban érhetők tetten. Szemmel látható tünet a fáradtság, kimerültség fizikai jeleinek megjelenése, a közösségi élményekből való visszahúzódás, zárkózottság. Figyelmeztető jel lehet munkatársunk folyamatos késése, vagy hiányzása, teljesítményének látványos csökkenése, proaktivitásának, lelkesedésének megszűnése. További jellemző tünet, ha az illető korábban egyszerű döntések meghozatalában is gyakran elbizonytalanodik, szakmai kompetenciáiban kételkedik és fél az új feladatoktól. A kiégettség jele a munkahelyi cinizmus vagy panaszkodás, a „megcsináljuk” („can-do”) attitűd reménytelenségbe való átfordulása, mely nem köthető semmilyen kiemelkedő munkahelyi kudarcélményhez.

Hogyan ismerhetjük fel önmagunkon a kiégés jeleit?

 

A kiégés mindnyájunkat fenyeget, így nem árt időről időre önmagunkkal kapcsolatban is feltenni a kérdést: érintett lehetek-e benne? Az alábbi néhány kérdés ennek megítélésében segít:

 

Munka előtt fáradtnak érzi magát, reggelente motiválatlan? Álmatlansággal vagy alvászavarral küzd? Nehezére esik koncentrálni a feladatokra? Elkerüli a másokkal való kommunikációt? Úgy érzi, a munka kiszipolyozza? Feszültséget okoz önnek a munkája? Amennyiben a kérdések zömére magabiztos igennel válaszolt, úgy valószínűleg érintett az érzelmi kimerültségben.

 

Nehezére esik emberekkel kapcsolatba lépnie? Érezte már úgy, hogy a munka érzelmileg megkeményíti? Hogy az emberekkel szemben közömbös vagy elhidegült?

Amennyiben magára ismer, úgy a kiégés deperszonalizációs, elidegenedettségi faktora jelenthet veszélyt az ön számára.

 

Tele van energiával? Hatékonynak érzi magát? Megértő a munkatársakkal és ügyfelekkel szemben? Úgy érzi, munkájával értéket teremt? Nem esik nehezére a kitartó munka és a folyamatos koncentráció?

Amennyiben ezekre a kérdésekre negatív válaszokat adott, úgy a kiégés valószínűleg személyes hatékonyság-érzetében okozott sérülést.

Mit tehetünk a kiégéssel szemben?

 

A kiégés kezelésénél két fontos szempontot különítenék el egymástól, melyek egyike sem tud jól működni a másik nélkül. Az egyik nézőpont a szervezeteket érintő változás kérdése. Amennyiben egy szervezetben magas a fluktuáció és a hiányzás, a munkatársak rugalmassága, motivációja és elégedettsége pedig alacsony, úgy nagyobb volumenű szervezeti átalakulásra lehet szükség. Egy ilyen helyzetben valószínűleg nem elegendő a munkatársak stressz-kezelését fejleszteni, hiszen az maximum a tüneteket csökkenti, az alapproblémát azonban nem érinti. Szervezetek esetén ilyenkor javasolt a munkakörök és folyamatok átvizsgálása, a munkateher és kompenzáció reális megbecslése, és a dolgozói visszajelzések begyűjtése. Jelen helyzetben, a COVID-19 járvány kapcsán elmondható, hogy a kiégés sokkal nagyobb veszélyt jelent a szervezetekre és az egyénekre, és a megoldások megtalálása is sokkal több kreativitást igényel. A folyamatosan home officeban dolgozó kollégák kiégését nehezebb tetten érni, hiszen a helyzetből adódóan kevesebb a személyes kontaktus, a munkahelyi kommunikáció sokszor a legszükségesebb információk átadására redukálódott. Fontos, hogy a szervezeti vezetők időt szakítsanak arra, hogy a munkahelyi közös élményeket, a munkaközi szünetek és közös ebédek légkörét valahogy átmentsék az online térbe. A személyes kapcsolat megszűnésével ugyanis akaratlanul is azt közvetítjük kollégáink felé, hogy elsősorban teljesítményük a fontos számunkra, ezzel teremtve meg az elidegenedés légkörét. A másik véglet a jelenleg frontvonalban dolgozó szervezetek helyzete, mely ugyancsak hajlamosít a kiégés kialakulására. A kereskedelem, az egészségügy és az oktatás területén megnövekedett munkaterhelés, munkahelyi stressz szintén a kimerülésbe hajtja dolgozóit. Ezeknél a szervezeteknél a fókusz szintén a támaszt nyújtó munkatársi kapcsolatok, a gondoskodó munkahelyi légkör és a pihenés, feltöltődés lehetőségének megteremtése kell legyen.

A korábban említett másik szempont az egyén, a munkavállaló szempontja. Kiégés esetén egyéni szinten az első lépés a személyes regenerálódás lehetőségének megteremtése. Ez jelenthet konkrét szabadságot, pihenő időt, de akár egy belső értékrendbeli átalakulást is. Ez utóbbi általában szakember (coach, pszichológus, mentálhigiénés szakember) bevonásával lehet igazán sikeres. Mivel a kiégést a stresszel való megküzdés nehézsége okozza, így korrigálásában a stressz-kezelés, és a pszichológiai immunrendszer fejlesztése segíthet. A helyes munka-magánélet egyensúly megteremtése ugyancsak elengedhetetlen, ahogyan a személyes kikapcsolódás és feltöltődés egyéni módjainak megtalálása is.

 

További irodalom a témában:

Thomas M. H. Bergner – Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben, Z-Press Kiadó

Paul Donders – Reziliencia – Hogyan fejlesszük lelki ellenálló képességünket és előzzük meg a kiégést? , Harmat Kiadó, 2019