Egyetlen napunk során millió döntést hozunk meg. Mit vegyünk fel, merre induljunk munkába, mit ebédeljünk, melyik könyvet olvassuk lefekvés előtt. Vannak hétköznapi és kiemelkedő döntéseink. Könnyen meghozhatóak és nehezek. Néha gondolkodás nélkül tudjuk a válaszokat, máskor évekig, sőt évtizedekig halogatunk, mielőtt választanánk.

Vajon miért ilyen nehéz?

A döntés egészen leegyszerűsítve egy olyan nyitott végű kérdés, amelyet az élet tesz fel nekünk, és amelyre több választ is adhatunk. A lehetőségek száma néha, főképp fiatal korunkban végtelennek tűnik, máskor „csak” két lehetőség között válogathatunk. A helyzet egyik esetben sem könnyű.

Vajon mi az oka annak, hogy a döntéshelyzetek nehézséget okoznak a számunkra?

Ha mélyen elgondolkodunk a döntés természetén, meglepő felfedezésre jutunk: a döntés, vagy annak puszta lehetősége ugyanis az emberi szabadság megtapasztalásával jár. Paradox helyzet, hogy miközben minden ember a szabadság érzését hajszolja, mégis megriadnak annak átélésekor.

A döntéshelyzet titkon azt üzeni: Te vagy a magad sorsának alakítója. Te írod a saját regényed.

Miért félünk mégis magunkhoz ragadni az irányítást?

Számtalan magyarázatot gyárthatunk, a kérdés lényege mégis a felelősségvállalásban keresendő. Valaki szerint pesszimista, mégis alapvetően realista gondolat ugyanis, hogy döntéseink kizárják egymást.

Ha én úgy döntök, hogy orvos akarok lenni, akkor nagy valószínűséggel nem leszek rocksztár (tisztelet a kivételnek). Ha úgy döntök, hogy a jelenlegi partnerem mellett maradok, akkor nem lesznek forró kalandjaim az edzőteremben kiszemelt lánnyal/fiúval, legalábbis tiszta lelkiismerettel biztos nem jutok túl a helyzeten.

A dolgokat ilyen feketén-fehéren látni félelmetes. Egzisztenciális szorongást okoz annak felismerése, hogy a döntéseimért én magam vagyok a felelős. Szorongani pedig rossz. Nemszeretem. Ehelyett választhatok kerülő utakat is.

Például halogathatom a döntést. Választhatok magamnak egy olyan párt, akiről biztosan tudom, hogy nem szeretne gyereket. Ez esetben nem kell azzal számolnom, hogy a gyerekvállalás nehéz döntését a napokban kell meghoznom. Várhatok vele, ízlelgethetem, halogathatom.

Vagy dönthetek úgy, hogy magam elől is eltitkolom: ahelyett, hogy felmondanék a munkahelyemen, elkezdem elhanyagolni a munkám (miközben persze magamnak megmagyarázom, mit miért nem lehet megcsinálni). Titkon provokálok, valaki vegye már észre helyettem, hogy rossz helyen vagyok. Ha kirúgnak, akkor legalább nem nekem kellett döntenem. A helyzet egyértelmű, és végre kereshetek egy jobb állást.

A fenti példákban egyetlen közös pont van: miközben szereplői nem akartak döntést hozni, valójában mégis megtették. Úgy választottak, hogy másokkal, a környezetükkel mondatták ki a választ. Az ember roppant kreatív, amikor kerülő utakat kell keresnie!

Mit tegyünk, hogy könnyebb legyen?

A legfontosabb dolog, amit mindenképpen meg kell tennünk, hogy időben felismerjük, és kimondjuk: döntés előtt állok.

Sajnos a döntések meghozatalának nincsen királyi útja.

Technikák vannak arra vonatkozóan, hogyan érdemes nekilátni a lehetőségek mérlegelésének. Írhatunk jegyzeteket, relaxálhatunk, készíthetünk motivációs táblákat és kérhetünk baráti vagy szakmai tanácsot.

Egyvalami azonban biztos: az igazán fontos döntéseket magunknak kell meghoznunk.