A várandósság különleges időszak egy nő életében, amely magában hordozza a megújulás lehetőségét. A várandóssághoz kapcsolódó társadalmilag elvárt érzések az öröm, izgalom, felszabadultság, kiegyensúlyozott nyugalom és türelmes várakozás.

A társadalmi elvárások ugyanakkor csak a legszerencsésebb esetben találkoznak a valósággal.

Bár a várandósságra természetes állapotként tekintünk, a 9 hónap alatt nőként olyan utazáson megyünk keresztül, mely teljes egészében átformálja életünket, próbára teszi a világba és önmagunkba vetett bizalmunkat, átalakítja társas kapcsolatainkat. Testünk nap, mint nap formálódik, és újabb tüneteket produkál, melyet figyelmünkkel folyamatosan pásztázunk. Lelkünk ehhez hasonló átalakuláson megy keresztül: leltározzuk eddigi élményeinket, lezárjuk a „gondtalan leánykor” éveit, ugyanakkor igyekszünk felkészülni az elképzelhetetlen újra, ami ránk vár.

Ahogy közeledik a szülés időpontja egyre több régi, megdolgozatlan emlékünk merül fel bennünk újra. A lélek is jelzi: egy korszak lezárult, ideje felkészülni valami másra.

Az újdonság, még normál lefolyású várandósság esetén is rémisztő lehet. Milyen anya leszek én? Hogyan fogom megállni a helyem? Számíthatok-e majd a páromra? Mit kell feláldoznom a korábbi életemből? Jól döntöttem?

A várandóság egy olyan érzelmileg intenzív időszak, ahol a múlt megdolgozatlan nehézségei és a jövő bizonytalansága egyszerre nehezedhet ránk. Pszichológiailag határhelyzetnek nevezzük az ehhez hasonló sorsfordító időszakokat. Új megoldásokra lesz szükségünk ahhoz, hogy anyaként mi is sikerrel megszülessünk.

A várandósság alatti, szülés körüli szorongások tehát éppen úgy normálisnak tekinthető részei a terhességnek, mint a társadalmilag elvárt pozitív érzések. Ezek a szorongások mutatják, hogy valóban változáson megyünk keresztül. Apróbb-nagyobb szenvedéseink árán megérünk az anyaságra.

A szorongásokat, aggodalmakat mindenki másképpen éli meg és másképpen kezeli. E bevezető célja az volt, hogy lássuk, önmagában a negatív érzések megjelenése nem betegség, vagy patológia, hanem egy természetes folyamat elemi része.

Természetesen előfordulhatnak olyan esetek, amikor valakit megbénít a félelme, a szorongástól fizikai tünetei lesznek. Nem képes enni, aludni, pihenni. Mindenkit, aki úgy érzi, szorongásával egyedül nem tud megküzdeni, arra bíztatok, hogy házi gyógymódok helyett bátran keressen fel egy képzett szakembert.

A továbbiakban olyan rövid, gyakorlatokat fogok megosztani, melyeket művészetterápiás praxisomban nap, mint nap alkalmazok.

A művészetterápia nem más, mint a művészet eszközeinek felhasználása a gyógyulás érdekében. Tágabb értelemben művészetterápia minden olyan kikapcsolódás, amikor művészeti alkotásokat fogyasztunk. Magyarán zenét hallgatunk, filmeket nézünk, divatfotókkal és novellarészletekkel teli újságokat forgatunk.

Ebben a cikkebn olyan művészetterápiás gyakorlatokat hoztam, amelyek az előbb felsoroltaknál aktívabbak: saját alkotásokat hozunk létre. Alkotás közben figyelmünk koncentrálódik, visszakapcsolódunk a jelen pillanathoz és utat engedünk érzéseinknek.

A gyakorlatokhoz nincsen szükség semmilyen művészeti előképzettségre vagy tehetségre, csak nyitottságra, kíváncsiságra. A szükséges eszközök listáját minden gyakorlat előtt olvashatjátok. Csupán egyszerű, olcsó és könnyen beszerezhető alapanyagokat fogunk használni.

Első gyakorlat: Hogyan érzem magam?

Napjainkba a teljesítmény kultúráját éljük. „To do” listák, célok, elvárások hálójában cselekszünk szinte megállás nélkül. A robotpilóta üzemmód alatt ugyanakkor érzéseink továbbra is dolgoznak, még ha nem is figyelünk rájuk. A meg nem élt, ki nem fejezett érzelmek könnyen vezetnek szorongáshoz. Ebben a gyakorlatban arra bíztatok mindenkit, hogy nézzen szembe a benne uralkodó érzelmekkel, méghozzá úgy, hogy egyszerű formákkal és színekkel megjeleníti őket.

Mire lesz szükség?

Papír, ceruza, színes ceruza, vízfesték, ecset, alkoholos filc, zselés toll